Nem tudom megmondani, hányszor néztem meg a filmet (Ákos). Teológus koromban láttam először és - mi tagadás - már akkor is lenyűgözött. Nem tartozik a monumentális alkotások közé, de mély tartalommal bír. A vígjáték kategóriába sorolt film - úgy látszik nem találtak jobbat - nem a kisegyházak némelyikét hivatott kifigurázni, illetve még véletlenül sem a szekta-kérdést feszegeti.

A film nemes egyszerűséggel a "hit filmje".
Röviden arról szól, hogy van Isten, és nem csak hogy van, de bele is szól életünk menetébe. Belelép a világunkba, a vallásos életünkbe, ami sokszor tévedéseken, átveréseken, csalások sorozatán alapul, és megmutatja magát. A filmben egy gyógyuláson keresztül, aminek következtében a hamiskártyás "tiszteletest", a "Köszönöm Jézus!" szélhámosát, megérinti Isten valósága - a hitre jutás élményében.

Igaz, teológiai értelemben nem minden ponton áll meg a film (pl.: hit ige nélkül), de mindennek ellenére kihagyhatatlan alkotás - a mi szóhasználatunkban: alapfilm. Igazi csemege az ifi számára is! (Ez még akkor is igaz, ha a www.filmkatalogus.hu látogatóinak osztályzatai alapján Ez minden idők 217. legrosszabb filmje! ):o))))

*A filmet 1992-ben mutatták be először. 1988-ban ugyanezzel az angol címmel készült egy másik alkotás is: A hit erejével.