Drága Csoportvezető, Filmklubos Barátom!

Jó tanáccsal szolgálok, amit egy tapasztalt "vén rókától" kapsz - most az egyszer ingyen. Ha a fiatal és igencsak szemtelen ifi tagok lázonganak, hogy egy darabig (az elkövetkezendő 100 évre) elteltek a "nehéz mondanivalójú" filmekkel, akkor bizony három dolgot tehetsz:
1.: Úgy teszel, mintha meg se' hallottad volna... ez egy idő után nagyon nehéz!
2.: Vérbe fojtod a felkelést. A pszichológiai hadviselés titkos eszköztárához nyúlsz (pl.: alaptalan lelkiismeret furdalás keltése), és hosszas körmondatokban elmagyarázod, miként is szolgálják a "nehéz filmek" lelkünk (fel-, le-, stb. épülését).
3.: Ha már minden kötél szakad és az előző praktikák nem váltak be, muszáj lesz megnéznetek egy "sok-értelme-nincs" filmet.

Ilyen a "csak egy kis pánik" is. Ahogyan már írtam, nincs sok értelme a filmnek (mondanivalót ne keress benne - ha mégis találsz, magadra vess), de ennyi nehéz témájú, elgondolkodtató film után - állítólag - nem árt egy kis felüdülés, amolyan röhögés szinten. A film ideje alatt garantált a mosoly még a legkomorabb arcúaknak is. A végén pedig többen könnyes szemmel (kacagtak oly' annyira) idézgetik majd a legjobb poénokat.

De vigyázz!!! Veszedelmes a film!!!

Vetítése alatt a nézők hajlamosak túl jól érezni magukat és a végén még a második rész megtekintését is javasolják!