Takami Kósun: Battle Royale | |
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. De nem akármilyen körülmények között. Szigorú szabályok vannak arra, hogyan kell lemészárolnod az osztálytársaidat, ha életben akarsz maradni. Mert erre csak akkor van esélyed, ha magad is kezedbe veszed a neked kiutalt "fegyvert". Ugyanis a Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Még a legmagabiztosabb embernek is kétségei támadnának egy ilyen helyzetben. Hiszen ki az, aki annyira bízik azokban az emberekben, akikkel napi 8 órát együtt tölt, hogy 100%-ig biztos benne: nem fogják megtámadni a fennmaradásuk érdekében. És milyen meglepő: a legsebezhetőbb, legesetlenebb ember kezdi meg a sort. Akit végig cikiztek a suliban attól való félelmében, hogy bizonyosan vele végeznének először a többiek, maga veszi kezébe a sorsát és megindítja a vérre menő harcot. A helyzetet tovább bonyolítja egy tökéletesen érzelemmentes srác, aki pénzfeldobással döntött: nyerni fog, egy másik, akiről kiderül: ő nyerte meg az előző versenyt, egy erkölcstelen lány, aki szintén az éltbenmaradásért hajt...át másokon, egy öngyilkosságba menekülő szerelmespár és jó pár tucat ember, aki csak túl szeretné élni. De mind tudják: csak egy maradhat. Így elkezdődik a hajsza. |
|
Megpróbáltuk beleképzelni magunkat a fiatalok szerepébe. Elég nehezen ment. Vajon mi hogyan viselkednénk, ha a világban érvénybe lépne a "te eszel, vagy téged esznek" elv? Ha elszabadulna a káosz és felborulna a megszokott rend? Biztos lennél benne, hogy a barátaid az életüket adnák érted, de legalábbis nem vennék el a tiedet a sajátjukért cserébe? |
|
Senkit ne riasszon vissza a nagy terjedelem. Tapasztalatból mondom, hogy az események lendületének sodrásában csak úgy peregnek az oldalak. Elgondolkodtató könyv, a XXI. század Legyek urájaként is emlegetik. Szigorúan 18-as karikás. | |